• Főoldal
  • Bemutatkozás
  • Hírek
  • Hasznos linkek
  • Támogatóink
  • Régi honlap
  • Kapcsolat és hírlevél

Szulovszky János: Utazás egy fogalom körül

in: Az irodalom visszavág. Irodalmi és kritikai folyóirat, 25-26. szám, 2005. tél, 86-90. p.

Ha napjainkban a „kézműves" szót halljuk, akkor az a legkevésbé valószínű, hogy „önálló termelő tevékenységet alapjában véve gépek igénybevétele nélkül folytató iparos" jelentésben használják. Amikor az óvodákban, iskolákban kézműves szakkört hirdetnek, akkor azon többnyire kézügyességet fejlesztő gyöngyfűzést, papírhajtogatást, só-liszt gyurmázást, kukoricacsuhéból figurák formálását és más hasonlót kell érteni, s tévedés lenne arra gondolni, hogy a kovács, az esztergályos-, az ötvös- vagy éppen a borbélymesterség alapelemeit sajátítják el az arra jelentkező gyerkőcök

 

A kézművesbolt sem más, mint az egyéni alkotókészségnek ötleteket és szárnyakat adó tárház, illetve az ezekhez szükséges kellékek beszerzési helye. A kézművesség tehát lényegében a szabadidős tevékenység egyik szinonimája lett. Ám ezzel egyidejűleg fel-felbukkan az eredeti jelentéshez némileg hasonló, de lényegesen módosult értelemben is. Mielőtt erre kitérnék, szükséges ismertetni néhány, a szakirodalomban használatos fogalmat. Házi munkának nevezik a paraszti családon és gazdaságon belüli tevékenységet. Ide tartozik a használati eszközök, a gazdálkodás, lakás, bútor, viselet tárgyainak saját használatra való elkészítése, javítása, illetve pótlása. Specialista az a személy, aki szakképesítés nélkül bonyolultabb munkák elvégzésére, illetve irányítására alkalmas. A háziiparos rendszerint a saját maga által gyűjtött, vásárolt nyersanyagokból maga, illetve családtagjai segítségével, kézi erővel állítja elő termékeit a saját otthonában.

letölthető dokumentum

  • Múzeumi barangoló
  • Mester-kereső
  • Digitális céhláda
  • Ipar-kép-tár
  • Enciklopédia
  • Szakmatörténeti Elektronikus Könyvtár
  • Könyvespolcra
  • Impresszum

Minden jog fenntartva © iparmuzeum.hu