in: Az irodalom visszavág. Irodalmi és kritikai folyóirat, 25-26. szám, 2005. tél, 86-90. p.
Ha napjainkban a „kézműves" szót halljuk, akkor az a legkevésbé valószínű, hogy „önálló termelő tevékenységet alapjában véve gépek igénybevétele nélkül folytató iparos" jelentésben használják. Amikor az óvodákban, iskolákban kézműves szakkört hirdetnek, akkor azon többnyire kézügyességet fejlesztő gyöngyfűzést, papírhajtogatást, só-liszt gyurmázást, kukoricacsuhéból figurák formálását és más hasonlót kell érteni, s tévedés lenne arra gondolni, hogy a kovács, az esztergályos-, az ötvös- vagy éppen a borbélymesterség alapelemeit sajátítják el az arra jelentkező gyerkőcök